A 3 test probléma egy létező fizikai jelenség (és talány) a világűrben: amikor egy három csillagból álló rendszer felbomlik és az egyik csillag kilökődik a mély-űrbe. A folyamat minden esetben megtörténik, gyakran három olyan égitest konstellációja esetében is mely nem csillag (hanem bolygó). A sorozat alapját képező regényben, melyet a kínai Liu Ce-hszin (Chin Liu) vetett papírra 2000-ben (és mely az első kiadástól illetve trilógiává válástól kezdve azonnal világsiker lett) egy 4 fényévre élő nép a san-ti civilizáció tragédiája a kiindulópont. Ezt a katasztrófát éppen az említett 3 test-probléma okozza számukra (lévén, hogy egy 3 csillagból álló rendszerben élnek). A rejtélyes san-ti nép előre ismeri vesztét, így új hazát keres magának. Jeleket küldenek a világűrbe, abban bízva, hogy így esetleg másik lakható bolygóra lelhetnek. A Földön egy kínai katonai állomás érzékeli is a jelet és az egyik tudósnő, Ye Wenjie (Rosalind Chao) önkényesen válaszol is rá, meghívót címezve a san-tik számára. Az idegenek el is indulnak tehát a Földre. Kérdés: mi a céljuk?

A kép forrása: scifi.radio

A sztori egy nagyon érdekes alapkoncepció mentén íródott: mi van akkor, ha valóban létezik egy értelmes és fejlett idegen civilizáció néhány fényévnyire tőlünk, mely elindul hozzánk, ismeretlen céllal? A Ce-hszin regényében (és így a sorozatban is) az idegenek számára létfontosságú egy új lakható planéta megtalálása, így kifejezetten baljóslatú az elindulásuk hozzánk. A borúlátásra pedig főleg az ad okot, hogy valószínűleg kell nekik a bolygónk, így minden bizonnyal el is akarják majd venni tőlünk. Mindezek dacára akadnak híveik a Földön, egy csoportosulás a san-ti civilizációt először észlelő kínai tudósnő, Ye Wenije körül. Ők azt hiszik, hogy az idegenek jó-szándékúak és ha ideérnek megoldják majd globális problémáinkat. Ráadásul a san-ti kultúra előreküld úgynevezett szophonokat hozzánk, melyek szuperintelligens mini-számítógépek (elrejtve a Földön), melyek feladata a fejlődésünk lassítása (minden eszközzel, de legfőképpen saját technikai eszközeink ellenünk fordításával). Az út ugyanis, amíg ideérnek a san-tik kerek 400 esztendő és ez idő alatt a Föld sokat fejlődhet. A fejlődésünk pedig nem érdeke az idegeneknek, mert esetleg utolérhetjük őket (fejlettségben) és így sikerrel szállhatunk majd szembe velük. A 400 évet azért túlzónak érzem, ekkora időtávolság kissé tét-nélkülivé teszi a sorozat jelenét, hiszen nem sokat számít mit tesznek vagy nem tesznek hőseink, a lényeg majd úgyis a sokkal későbbi generációkon múlik (ükunokáik idejében). Amellett erősen kérdéses, hogy az emberiség létezik e még egyáltalán 400 év múlva: jelenleg a tudósok többsége nem hisz ebben (szerintük [és szerintem is] addigra végez velünk vagy egy atomháború vagy a klíma-katasztrófa [én az előbbire tippelek]).

A kép forrása: digitaltrends.com

Az első évad középpontjában egy fiatal tudósokból álló kis csapat áll, akiknek a szemével látjuk a történéseket. Az egyik tudósnő Jin Cheng (Jes Hong) briliáns elme, aki képes lehet arra, hogy megtalálja módját annak, hogyan védekezhetünk a san-tik ellen. A másik ígéretes fizikus a csinos Auggie Salazar (Eliza González), aki a nano-technológia legnagyobb alakjaként segítheti a felkészülést. Ott van még a kövérkés Jack Rooney (őt a Moonfallból ismert John Bradley alakítja), aki igazából nem hisz a san-ti ügyben mégis veszélyforrás az idegenekre nézve és Saul Durand (Jovan Adepo) korunk egyik legnagyobb fizikusa (bár nem éppen úgy néz ki). Végül a tudós-csapat ötödik tagja Will Downing (Alex Sharp), aki bár súlyos betegséggel küzd, később (de főleg szerintem a második évadban) komoly szerepet tölt majd be az idegenekkel való találkozásban. A negatív karakterek közül Mike Evans (Jonathan Pryce) emelhető ki, aki ugyan kevés játékidőt kap a sorozatban mégis jelentős hatással van a cselekményre (mind a karakter, mind az őt alakító színész, akit ismerhetünk már például az 1996-os Evitából).

A 4 rendezőből álló direktori csapat egy messze Netflix-átlagot meghaladó sorozatot rakott össze nekünk, mely ugyan látványban, az akciójelenetek kidolgozottságában, a színészi teljesítményekben és a karakterisztikában elmarad a dupla "A" kategóriás filmektől, bőven pótolni tudja hiányosságait gazdag fantázia-világával. A 3 test-probléma ugyanis rengeteg gondolkodni-valót ad számunkra, megmozgatja agytekervényeinket és képzelőerőnket is.

A kép forrása: indiewire.com

Ami a negatív kritikai észrevételeket illeti: a forgatókönyv és rendezés túl sok kérdést hagy nyitva, alig ad magyarázatot bizonyos jelenetekre és az első évad teljesen lezáratlanul ér véget. A nyolcadik rész végére sem jutunk ugyanis közelebb a megoldásokhoz és egyik talány sem oldódik meg. Személyes fájdalmam, hogy a rejtélyes san-tikról sem tudunk meg az égvilágon semmit a 8 rész alatt és valódi külsejüket is homály fedi. A tőlünk a Földre eljuttatott VR szemüvegeikben (melyeket bizonyos tudósoknak küldenek el, hogy teszteljék őket), életszerű programok futnak, ahol felbukkannak a san-tik képviselői de ember alakban. Az egyik jelenetben az idegenek elleni felkészülést irányító Thomas Wade (Liam Cunningham) rákérdez tőlük, hogy miként is néznek ki valójában, de csak annyi választ kap: "az nem tetszene nektek". Mondjuk ez elég vészjóslóan hangzik, de talán a következő évadban láthatjuk végre őket.

A 3-test probléma sci-fi rajongóknak kötelező darab. Az utóbbi évek sci-fi alkotásai (és kísérletei) ugyanis nem hoztak túl nagy sikereket: a Tenet egy zagyvaság lett, a Moonfall gagyira sikerült, az Alkotó felemás siker lett (és szintén egy katyvasz), a Dűne pedig nem igazán sci-fi (bár sokan annak tartják, inkább disztópikus dráma [annak viszont szintén zseniális]). A 3 test-probléma viszont gondolatiságában, ötleteiben és fantáziáját illetően valóban különlegesség. Kár kihagyni. 

Ultron értékelése 4,5 csillag (az 5-ből), mely elsősorban az alaptörténetnek, a forgatókönyvnek és a rendezésnek szól, melyek szerintem kiemelkedőek. A hiányzó fél csillag a sok kihagyott magyarázat, gyenge karakterisztika és kissé alul-teljesített látvány-világ miatt van. És mert nem törekedtek arra, hogy az első évadot valamilyen formában lezárják. De a második évad biztosan kiküszöböli a hibákat. Alig várjuk!

[ULTRON]

Az első premier-hétvégén 75 ezres, az azt követő napokkal együtt pedig már közel 100 ezres nézőszámot ért el mára a Most vagy soha! című magyar történelmi kalandfilm megtekintése, annak ellenére is, hogy óriási vita és rengeteg kritikai hang kísérte a filmet (melyhez szervezett "leszavazási kampány" is társult az IMDb-n). Az embereket mégiscsak érdekelte, hogy a Lóth Balázs - Rákay Philip páros milyen 1848-as filmet rakott össze 6,1 milliárdból. Nos, mielőtt erre kitérnénk ...

emeljük ki, hogy a magyar filmtörténelemben rengeteg színvonalas alkotás született eddig: ilyen a 80 huszár (Sára Sándor 1978-as kitűnő rendezése), aztán 1968-as Egri csillagok Várkonyi Zoltántól, az 1962-es Aranyember, az 1965-ös Kőszívű ember fiai az újabbak közül pedig a 2002-es Hídember illetve a nemrégiben bemutatott (2023-as) Semmelweis. Ezek mellett nagyon szerethető alkotás a Tenkes kapitánya, a Napfény íze illetve a 2006-os Szabadság szerelem. A magam részéről igazi nagy kedvenc a Tizedes meg a többiek, bár elismerem, hogy az inkább vígjáték mint történelmi film (bár mindkét kategóriában zseniális).

A kép forrása: Forum Hungary (rtl.hu)

A legfrissebb magyar kísérlet a történelmi múlt megidézésére, 1848 március 15-ét mutatja be, vagyis a film egy adott nap (24 óra) eseményeit tárja elénk. A kritikát érdemes három szálon végigvinni: valós történelmi események vizsgálatával, a hozzátett fikciók elemzésével és a látvány-világ és szórakoztató-jelleg értékelésével.

Ami a legelsőt illeti, a történelmi hűséget támadták a legtöbben: a filmet bíráló történészek több hibát fedeztek fel a filmben, ám ezek többsége nem fajsúlyos tévedés amit bölcsészként teljes mértékben osztok. Hogy például az osztrák katonai parancsnok, Lederer tábornok bajuszos volt e a valóságban és hogy a tömeg ellen kivonuló császári katonák egyenruháján az alakulat-jelzés stimmelt e, ... a történész-professzorokon kívül valljuk meg senkit nem érdekel. Engem sem. Annak talán jobban utánanézhettek volna, hogy létezett e akkoriban államrendőrség (mert hogy a Petőfiéket elfogni és/vagy megölni szándékozó Farkasch ennek volt a tagja) illetve hogy igazoltathatták e a márciusi ifjakat (mivel hogy nem léteztek akkoriban személyi okmányok) és hogy valóban szétverhették e a pesti nyomdákat császári "verőemberek" de én még ezeket sem tekintem fajsúlyos történelmi hibának, mint ahogyan ezt sem, hogy szakszerűen tölti e meg puskáját a besúgó a film végén, amikor Petőfire akar célozni. De ez egyéni érzékenység kérdése is. Bár hozzátenném: aki ennyire érzékeny a történeti hűségre (és annyira képzett is, hogy ezeket mind kiszúrja) annak inkább a dokumentum-filmes műfaj való.

Ami a film második számú kritikai szempontját illeti: a fikciós részek szerintem izgalmasak. Farkasch alakja kitaláció, de igenis léteztek besúgói az osztrákoknak Pesten (és szerte Magyarországon). Már I. Ferenc idején (1792-1835) kiépül egy igen komoly hálózat, mely ha nem is volt tekinthető még igazi titkos államrendőrségnek, hatékonyan monitorozta a magyar társadalmat. (1795-ben tömegesen tartóztatták le a magyar jakobinusokhoz kötődő személyeket.) Ha a film alaptörténetébe nem kerül bele az említett besúgó, akit egyébként Horváth Lajos Ottó alakít (szerintem meggyőzően) és aki az elejétől a végéig harcol és küzd Petőfiék megállításáért, akkor unalomba fulladhat az egész, lévén, hogy 1848 március 15-én egyszerűen alig akadt erőszakos cselekedet a fővárosban. A tömeget összetrombitálták a márciusi ifjak, majd egyszerűen végigjárták a fontos helyszíneket (egyetemi karok, nyomda, Nemzeti Múzeum, városháza, Helytartótanács, börtön) és este összegyűltek Nemzeti Színházban. A magyarországi osztrák haderő Ignaz von Lederer tábornok parancsára tétlenséget mutatott. Ennyi. Ám a film ehhez a történelmileg kevéssé mozgalmas helyzethez egy viszonylag izgalmas történetet kanyarít, amelyben több üldözéses jelenet, verekedés és lövöldözés is helyet kap.

A kép forrása: port.hu

Végül nézzük a harmadik szempontot: látvány és szórakoztató-érték. Ezen a téren nálam kimondottan jól vizsgázott a film. A nagy-totálok visszaadják a korabeli, alig 100 ezer lakosú Pest panoráma-képét, a még épülőfélben lévő Lánchíddal és a kulcskarakterekben is jó alakításokat láthatunk. Berettyán Nándor hiteles Petőfiként, szavalatai lelkesítően hatnak. Mosolygó Sára csinos Szendrey Júliát vezet elő, bár verekedései és küzdelme Farkaschal kicsit már túlzás nekem, Koltai-Nagy Balázs pedig egy visszafogott Jókait tár elénk. Egyedül a Vasvári-kép idegesítő kicsit a folytonos nők utáni szaladgálással, Fehér Pál előadásában. A szórakoztató-érték megvan, kapunk izgalmakat és hősöket, nemzeti érzelmeket és büszkeséget, hogy azon a bizonyos napon 1848 március 15-én mégiscsak kiharcoltunk valami fontosat.

Nekem tetszett a Most vagy soha! és kifejezetten ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a történelmi jellegű filmeket!

Az én értékelésem 5-ből 4 csillag (ahogyan a Mafab oldalán értékelünk), mert igazából megérdemli a látvány-világ és az alakítások miatt. A történelmünk mindannyiunké, politikai oldalaktól függetlenül.

[ULTRON]

A Dűne sajátos világa 1965-ben született meg, Frank Herbert azóta világhírűvé vált regényével. A jövőben játszódó történet megfilmesítésre került 1984-ben David Lynch által, majd 2021-ben Denis Villeneuve segítségével is. Míg az első kísérletet mérsékelt lelkesedés jellemezte, addig az új Dűne hatalmas sikerré vált szerte a világon. A rajongók által nagyon várt folytatás pedig most került a mozikba ugyancsak Villeneuve rendezésében.

A kép forrása: justjared.com

A Dűne-világ egy különleges jövőbeni társadalmat vázol fel, melyben az univerzumot egy császár uralja, aki alatt különböző nagy-hatalmú főnemesi házak állnak, gyakran egymással is háborúban. A legfőbb értéket a kereskedelem jelenti és egy űrutazást segítő anyag, az úgynevezett fűszer. Ezt csupán az Arrakis sivatag-bolygón lehet bányászni, így a Dűne történetének is ez a planéta adja a legfőbb helyszínét. A bolygót a Harkonnen család birtokolja, majd a császár az Atreides-háznak adja. A planétán őshonos fremen nép így új urakat kap, akiket éppúgy ellenségnek tekint mint régi kizsákmányolóit. Ám az események nem várt fordulatot vesznek: a császár az Atreidesek életére tör és sereget küld ellenük. A hatalmas armada egy részét a Harkonnenek adják, míg másik részét az uralkodói zsoldosok a legyőzhetetlen sardaukarok. Az Atreides herceg, Leto (Oscar Isaac) életét veszti a harcban, ám felesége Jessica (Rebecca Fergusson) és fia Paul (Timothée Chalamet) sikeresen elmenekülnek. Egyetlen hely ahová szökhetnek az Arrakis bolygó népének, a fremeneknek a világa, a sivatagban. Itt maguknak kell boldogulniuk, ám az esélyeik nem rosszak, mert Pault a fremenek egy része messiásnak tekinti, Jessica pedig különleges képességekkel bír, mint a Bene Gesserit rend tagja, így befolyásolni tudja a sivatagi népet. A Benne Gesserit egy misztikus csoport, mely csak nőkből áll, akik képesek akaratukat másokra kényszeríteni és a jövőbe látni. Ők a császárok legfőbb tanácsadói időtlen idők óta. Nagyjából itt ér véget az első rész története.

A kép forrása: nytimes.com

A második epizód pontosan ott folytatódik ahol a 2021-ben bemutatott rész véget ér: Paul és a várandós Jessica a fremenek között bújik meg a Harkonnenek elől. Tervük az, hogy Paul, mint Mahdi (messiás) a fremenek élére áll majd és a sivatagi nép harcosaival összefogva áll bosszút édesapjáért, Leto Atreidesért. Elképzelésüket segíti, hogy Jessica mint tisztelendő anya képes a fremeneket Paul oldalára állítani és akad két támogatójuk is a különleges nép tagjai között: egyikük Stilgar (Javier Bardem) aki az egyik törzsi vezető, másikuk pedig a csinos Chani (Zendaya), aki idővel beleszeret Paulba. Csakhogy az ifjú hercegnek próbákat kell kiállnia (meg kell ülnie egy homokférget és innia kell az élet vizéből is), miközben meg kell győznie mindenkit arról, hogy méltó a Mahdi címre. A császár azonban (Christopher Walken) az Arrakisra érkezik és másodszor is le akar sújtani a megmaradt Atreidesekre. Ezúttal egy ifjú Harkonnen, Feyd-Rautha (Austin Butler) áll a támadó had élére. A végső próbatétel hármas kihívást jelent Paul számára: szembe kell néznie származása sötét titkaival, meg kell küzdenie Feyd-Rauthával, hogy a császárt félreállítsa és végül le kell mondania a szerelemről, hogy elvehesse a császár lányát, Irulant (Florance Pugh). Nem tudni melyik mindezek közül a legnehezebb számára.

A kép forrása: tomsguide.com

A Dűne második része hihetetlen látványvilággal ajándékozza meg a nézőt és egy érdekes történettel, mely tele van fordulatokkal és meglepetésekkel. Kapunk harci jeleneteket, látványos küzdelmeket, párharcokat, szerelmet, intrikákat és misztikumot. A sivatagos Arrakis bolygó temérdek lenyűgöző képpel lepi meg a nézőt: láthatunk monumentális űrhajókat, hatalmas arénákat, ahol a Harkonnen harcosok küzdenek és őrült tempóban előretörő hatalmas homokférgeket, melyek homokvihart kavarva száguldanak a messzeségbe, hátukon a fremenekkel. Mindent áthat a monumentalitás és a fantázia. A mozi nyújtotta lehetőségek: a nagy kivetítő-vászon és a Villeneuve által mesterien használt hang-effektek illetve zenei részek együttesen székhez szegeznek bennünket.

Ami a szereplőket illeti: Timothée Chalamet alakítását elismerés illeti (hisz egyszerre kell szerelmes fiatalnak, népi szimbólumnak és rettenthetetlen harcosnak lennie, amit sikeresen old meg) és megérdemli a dicséretet a gyönyörű Zendaya is, aki kék szemmel talán még elbűvölőbb jelenség a filmvásznon. Dűne-újoncokat is kapunk: Austin Butler, Léa Seydoux és Florance Pugh személyében, akik határozottan feldobják a második részt. Austin Butler ifjú Harkonnen harcos, így kopaszan, arcszőrzet, szemöldök nélkül ugyan kissé furán fest, ám így is hitelesen alakítja a harcra született, szinte legyőzhetetlen warriort. Léa Seydoux szerepe szerint a Bene Gesserit rend tagjaként kémkedik a Harkonnenek után, bevetve bájait, ami nem eshetett nehezére a színésznőnek, tekintve különleges szépségét. Végül Florance Pugh, mint a császár lánya, aprócska szerepet kap ugyan, de így is markáns a jelenléte és a harmadik részben biztosan komoly befolyása lesz az eseményekre.

A kép forrása: thehindu.com

Nagy élménytől fosztja meg magát az, aki kihagyja a Dűne második részét, mert moziban látni ezt a különleges történetet és fantasztikus látvány-világot egészen lenyűgöző tapasztalást jelent. Az első résszel összevetve: gyorsabb a tempó, több az akció és több a fordulat illetve az érzelem is.

Az én értékelésem 4,5 csillag. Szerintem Villeneuve méltónak bizonyult a Herbert-örökség kiteljesítésére, mert valóban különleges filmet alkotott, melynek 166 perce valósággal elröpül, ha átadjuk magunkat a történetnek és a látványnak.

[ULTRON]

Aki filmekkel foglalkozik tudja: igazából nincs olyan hogy "legjobb film", mert mindenki mást tekint annak. Vannak legtöbb Oscart nyert filmek, vannak legtöbb bevételt hozó filmek és léteznek legnagyobb nézettségű filmek illetve van az a kategória is, amikor egy film a legtöbb szavazatot kapja egy nagy filmes portálon. Ilyen az IMDb (Internet Movie Database), mely 1993 óta érhető el és amely a világ egyik legnagyobb filmes adatbázisa az on-line térben. Utánanézve: létezik náluk egy 250 elemből álló lista, mely a TOP 250 legnépszerűbb filmet tartalmazza a rajongók szavazati alapján. Eze a listán hosszú évek óta a legelső helyezett A remény rabjai (The Shawshank Redeption). A film alaptörténete Stephen Kinghez köthető, aki egy 1982-ben megjelent könyv-gyűjteményében (Different Seasons) az egyik kisregényben írta meg a film alapjául szolgáló sztorit. Eredeti címe: Rita Hayworth and the Shawshank Redemption.

A helyszín egy New Englandi amerikai börtön, a neve: Shawshank, az idő pedig: az 1950-es és 1960-as évek környéke. Rita Hayword neve pedig azért került a regény címébe, mert a híres amerikai filmcsillag plakátjának kulcsszerep jut majd a történetben. De mi is ez a bizonyos alaptörténet, melyből Frank Darabont 1994-ben annyira jó és népszerű filmet tudott rendezni, hogy még most is milliók imádják (köztük én magam is).

A remény rabjai egy különleges film, mely egyszerre szól barátságról, élni akarásról, küzdelemről és egy zseniális szökési terv kitalálásáról illetve végrehajtásáról. Számomra legértékesebb része az a barátság, mely a főhősök között alakul ki és ami kiáll minden próbát. A Remény rabjait gyakran idézik, nekem a három legkedvesebb idézetem belőle így szól:

• A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.
• Ti még sosem éreztétek ez? Hogy ... vannak helyek, melyek nem kőből épültek, hogy van valami itt bent, amit sosem vehetnek el tőled ... nem érhetnek hozzá!
• Néha azért szomorú vagyok, hogy Andy elment. De tudom, hogy van madár, mely nem bírja a kalitkát. Túl ékes a tolla. És amikor elrepül, végül örülsz, hiszen bűn volt bezárva tartani. Mégis, minden szürke és unalmas marad utána.

A kép forrása: www.imdb.com

Ha értékelést kellene adnom, természetesen 5-ből 5 csillagot kap a film elsősorban a rendezés és a két főszereplő, Tim Robbins és Morgan Freeman különleges alakítása miatt. Mindenkinek ajánlom, ha még eddig nem látta.

[A film állítólagos hibája: gyakran olvasom különböző helyeken, hogy van egy hiba a filmben: amikor Andy kimászik cellájából az általa készített alagúton, a plakátot, mely a nyílást addig takarja nem teheti vissza  a helyére, hiszen ő nem tudja azt már visszaigazítani, más meg nincs a cellájában. Nos, erre az a válaszom, hogy csak egy rágógumi kell a dologhoz, azzal igenis lehetséges belülről visszarögzíteni a plakátot. Ennyi.]

[ULTRON]

A Remény rabjai mafab adatlapja

A Hughes testvérek által rendezett Éli könyve egy igazi disztópikus akciófilm ami egyben drámai történet is, elgondolkodtató üzenettel. Különlegességét az adja, hogy nem csupán megjelenít egy globális katasztrófa utáni földi világot (amit többé kevésbé minden disztópikus fim megtesz [éppen ettől disztópikus mindegyik]), hanem ebbe a lepusztult, kihalt és alig élhető világba egy nagyon emberi történetet helyez el: Éli (Denzel Washington) történetét.

A kép forrása: nytimes.com

Adott egy sokat tapasztalt életerős és harcra született férfi Éli, aki azt az életcélt választja magának, hogy megmentsen valamit az emberiség történetéből és kultúrájából. Egy könyvet hurcol mindenhová magával, amit mindenáron megvédelmez. De nem csupán óvja, hanem meg is tanulja, minden nap olvasgatja és memorizálja is. A rendezés zseniálisan adagolja az információkat, rejtélyeket és kezdetben csak sejtetni engedi, majd idővel le is leplezi, hogy a könyv nem más, mint a Szent Biblia (a Szentírás). Jelentősége ebben a kihalt világban leginkább az, hogy reményt tud adni az atomháborút túlélő emberiség számára.

Reményre pedig óriási a szükség, mert az Éli könyvének világa iszonyúan kihalt: mindenhol kiégett autók, házak, emberi maradványok, sivár pusztaság és elkeseredettség a maroknyi itt-ott tengődő túlélő szívében. A még  életben maradtak primitív módon vegetálnak, kezdetleges körülmények között. Sok a fosztogató és a kihalt pusztaságokban bandákba verődő bűnöző. Éli ebben a világban vándorol az utakon magányosan de kitartóan nyugatra haladva az utolsó még megmaradt nagy emberi kolóniák felé.

A reményt hordozó Biblia különleges hatalmával pontosan tisztában van a bandavezér Carnegie (Gary Oldman) és természetesen ő akar lenni ennek a bizonyos új reménynek a hirdetője a Földön, a Szent Biblia őrzője és ezzel az új globális világrend ura. Megindul tehát a harc közöttük a könyvért, (Éli könyvéért). A küzdelem kőkemény, hiszen Carnegie egy komplett bandával rendelkezik, több tucat fegyveressel, míg Éli oldalán csak az általa megmenteni szándékozottak néhány fős kis csapata áll.

Ami elgondolkodtató az egészben az a film üzenete, ami igazából kettős: mit lenne érdemes megmenteni a világból, ha egyszer tényleg eljön a globális vég és mire lennénk hajlandóak azért, hogy megmentsük, ami fontos?Az Éli könyve sajátos választ ad mindkét kérdésre: igazi drámává növelve az érzelmek, fordulatok és küzdelmek kibontakozását.

Denzel Washington óriásit alakít, a film képi világa pedig egészen elképesztő. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a disztópikus és elgondolkodtató történeteket akciófilmes tálalásban megnézni. Mindenképp nagy film-élmény, amit 5-ből 5 csillagra értékelek. 

Az Éli könyvének mafab adatlapja

[ULTRON]

Az Ultron egy filmes blog elsősorban thriller, noir, dráma, sci-fi, fantasy, Marvel, horror, háborús, disztopikus és steam punk filmekről értekezve, de ha minőségi egy munka, akkor bármilyen műfaj felé szívesen elkalandozok.

A bloggazdáról:

Sok szabadidővel rendelkező grafomán pozitivista vagyok, aki szereti az elgondolkodtató történeteket, a különleges sztorikat és a látványos filmes megoldásokat. Hiszek az intelligenciában, a történelemtudás profétisztikus erejében, a nyugati-civilizációban a különvéleményben és a szabad akaratban. Hedonista dopamin-hajhászként a filmekkel feledtetem napi frusztrációimat és élem meg a sajátomtól eltérő világokat. Ezért szeretek filmezni és írni is élményeimről. Az Ultront is ennek jegyében alapítottam.

Ha írnál, ide címezd soraidat: ultron1399@gmail.com