Az első premier-hétvégén 75 ezres, az azt követő napokkal együtt pedig már közel 100 ezres nézőszámot ért el mára a Most vagy soha! című magyar történelmi kalandfilm megtekintése, annak ellenére is, hogy óriási vita és rengeteg kritikai hang kísérte a filmet (melyhez szervezett "leszavazási kampány" is társult az IMDb-n). Az embereket mégiscsak érdekelte, hogy a Lóth Balázs - Rákay Philip páros milyen 1848-as filmet rakott össze 6,1 milliárdból. Nos, mielőtt erre kitérnénk ...
emeljük ki, hogy a magyar filmtörténelemben rengeteg színvonalas alkotás született eddig: ilyen a 80 huszár (Sára Sándor 1978-as kitűnő rendezése), aztán 1968-as Egri csillagok Várkonyi Zoltántól, az 1962-es Aranyember, az 1965-ös Kőszívű ember fiai az újabbak közül pedig a 2002-es Hídember illetve a nemrégiben bemutatott (2023-as) Semmelweis. Ezek mellett nagyon szerethető alkotás a Tenkes kapitánya, a Napfény íze illetve a 2006-os Szabadság szerelem. A magam részéről igazi nagy kedvenc a Tizedes meg a többiek, bár elismerem, hogy az inkább vígjáték mint történelmi film (bár mindkét kategóriában zseniális).
A kép forrása: Forum Hungary (rtl.hu)
A legfrissebb magyar kísérlet a történelmi múlt megidézésére, 1848 március 15-ét mutatja be, vagyis a film egy adott nap (24 óra) eseményeit tárja elénk. A kritikát érdemes három szálon végigvinni: valós történelmi események vizsgálatával, a hozzátett fikciók elemzésével és a látvány-világ és szórakoztató-jelleg értékelésével.
Ami a legelsőt illeti, a történelmi hűséget támadták a legtöbben: a filmet bíráló történészek több hibát fedeztek fel a filmben, ám ezek többsége nem fajsúlyos tévedés amit bölcsészként teljes mértékben osztok. Hogy például az osztrák katonai parancsnok, Lederer tábornok bajuszos volt e a valóságban és hogy a tömeg ellen kivonuló császári katonák egyenruháján az alakulat-jelzés stimmelt e, ... a történész-professzorokon kívül valljuk meg senkit nem érdekel. Engem sem. Annak talán jobban utánanézhettek volna, hogy létezett e akkoriban államrendőrség (mert hogy a Petőfiéket elfogni és/vagy megölni szándékozó Farkasch ennek volt a tagja) illetve hogy igazoltathatták e a márciusi ifjakat (mivel hogy nem léteztek akkoriban személyi okmányok) és hogy valóban szétverhették e a pesti nyomdákat császári "verőemberek" de én még ezeket sem tekintem fajsúlyos történelmi hibának, mint ahogyan ezt sem, hogy szakszerűen tölti e meg puskáját a besúgó a film végén, amikor Petőfire akar célozni. De ez egyéni érzékenység kérdése is. Bár hozzátenném: aki ennyire érzékeny a történeti hűségre (és annyira képzett is, hogy ezeket mind kiszúrja) annak inkább a dokumentum-filmes műfaj való.
Ami a film második számú kritikai szempontját illeti: a fikciós részek szerintem izgalmasak. Farkasch alakja kitaláció, de igenis léteztek besúgói az osztrákoknak Pesten (és szerte Magyarországon). Már I. Ferenc idején (1792-1835) kiépül egy igen komoly hálózat, mely ha nem is volt tekinthető még igazi titkos államrendőrségnek, hatékonyan monitorozta a magyar társadalmat. (1795-ben tömegesen tartóztatták le a magyar jakobinusokhoz kötődő személyeket.) Ha a film alaptörténetébe nem kerül bele az említett besúgó, akit egyébként Horváth Lajos Ottó alakít (szerintem meggyőzően) és aki az elejétől a végéig harcol és küzd Petőfiék megállításáért, akkor unalomba fulladhat az egész, lévén, hogy 1848 március 15-én egyszerűen alig akadt erőszakos cselekedet a fővárosban. A tömeget összetrombitálták a márciusi ifjak, majd egyszerűen végigjárták a fontos helyszíneket (egyetemi karok, nyomda, Nemzeti Múzeum, városháza, Helytartótanács, börtön) és este összegyűltek Nemzeti Színházban. A magyarországi osztrák haderő Ignaz von Lederer tábornok parancsára tétlenséget mutatott. Ennyi. Ám a film ehhez a történelmileg kevéssé mozgalmas helyzethez egy viszonylag izgalmas történetet kanyarít, amelyben több üldözéses jelenet, verekedés és lövöldözés is helyet kap.
A kép forrása: port.hu
Végül nézzük a harmadik szempontot: látvány és szórakoztató-érték. Ezen a téren nálam kimondottan jól vizsgázott a film. A nagy-totálok visszaadják a korabeli, alig 100 ezer lakosú Pest panoráma-képét, a még épülőfélben lévő Lánchíddal és a kulcskarakterekben is jó alakításokat láthatunk. Berettyán Nándor hiteles Petőfiként, szavalatai lelkesítően hatnak. Mosolygó Sára csinos Szendrey Júliát vezet elő, bár verekedései és küzdelme Farkaschal kicsit már túlzás nekem, Koltai-Nagy Balázs pedig egy visszafogott Jókait tár elénk. Egyedül a Vasvári-kép idegesítő kicsit a folytonos nők utáni szaladgálással, Fehér Pál előadásában. A szórakoztató-érték megvan, kapunk izgalmakat és hősöket, nemzeti érzelmeket és büszkeséget, hogy azon a bizonyos napon 1848 március 15-én mégiscsak kiharcoltunk valami fontosat.
Nekem tetszett a Most vagy soha! és kifejezetten ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a történelmi jellegű filmeket!
Az én értékelésem 5-ből 4 csillag (ahogyan a Mafab oldalán értékelünk), mert igazából megérdemli a látvány-világ és az alakítások miatt. A történelmünk mindannyiunké, politikai oldalaktól függetlenül.
[ULTRON]